Kiválthatják-e az okosszerződések az ügyvédeket?! #ethereumtudás

Ha valaki a hagyományos szerződések irányából közelít az Ethereum okosszerződéseihez, az rendszerint kicsit csalódottan konstatálja, hogy…

Kiválthatják-e az okosszerződések az ügyvédeket?! #ethereumtudás

forrás: pixabay.com

Ha valaki a hagyományos szerződések irányából közelít az Ethereum okosszerződéseihez, az rendszerint kicsit csalódottan konstatálja, hogy ezek a szerződések valójában programkódok, és még csak picit sem hasonlítanak a hagyományos szerződésekhez. Eztán, ha az ember átvészelte az első sokkot, akkor jön a következő, hisz bármilyen hagyományos folyamatot is akarunk leképezni okosszerződésekre, rendszerint valamilyen akadályba ütközünk.

Nézzünk például egy ingatlan adásvételt. Itt rögtön két probléma is adódik. Egyfelől nem fizethetünk etherrel az ingatlanért, másfelől ha kifizettük az ingatlant, hogy kapjuk meg annak tulajdonjogát?
Nos, a smart contractok esetén azt kell megértenünk, hogy ezek csak eszközök. Ahhoz, hogy működhessenek, szükség van azokra a blokkláncon tárolt tulajdon kifejező objektumokra (asset), amiket segítségükkel mozgathatunk, illetve azokra az esetleges külső komponensekre (oracle), amik lehetővé teszik a szerződés működését. Ez így elsőre elég zavarosnak tűnhet, úgyhogy lássunk pár példát.

Egy ICO levezénylése például tipikusan az a feladat, amit minden további bonyodalom nélkül levezényelhet egy smart contract. Arról van ugye szó, hogy cryptovalutáért (ether) cserébe adunk tokeneket. Az ether eleve létezik az Ethereum hálózaton, a tokenek pedig könnyen létrehozhatóak (egy másik smart contract segítségével). Tehát itt megvan minden asset (ez esetben az ether és a token az assetek), illetve nincs szükség külső befolyásra a művelet elvégzéséhez. Tiszta sor. De mi van a fenti ingatlan adásvétellel?

Ingatlan adás — vétel

Egy ingatlan adásvételnek jelenleg az a menete, hogy egy ügyvédnél letétbe helyezzük az adásvételi szerződést, aki azt akkor adja át számunkra, ha megkapja tőlünk az átutalást bizonyító banki kivonatot. Ezért a semmiségért egy ügyvéd jelentős honoráriumot kap. A jövőben viszont az ügyvéd kiváltható lesz egy smart contracttal. Mivel létezik már a jog szerint a hagyományossal egyenrangú digitális aláírás, ezért lehetőség van arra, hogy az adásvételi szerződés digitális úton köttessen meg (egyszerűen a sima szöveges pdf dokumentumot írják alá digitálisan a felek). Ez a digitálisan aláírt dokumentum már letétbe helyezhető egy smart contracton (picit trükközni kell az aláírásokkal, de megoldható).

A fizetésre több mód is kínálkozik. Az ether-el történő fizetést ugye elvetettük, így csak a hagyományos valuta jöhet szóba, amihez valamilyen bank közreműködése szükséges. A banki kiállíthat egy smart contract által értelmezhető fizetési igazolást, esetleg közvetlenül értesítheti a smart contractot, illetve rendelkezésre bocsáthat “tokenizált pénzt”. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a bank létrehoz valamilyen pénzt kifejező tokent (pl. EUR token), és vállalja, hogy ezt a tokent ő hagyományos pénzre váltja igény esetén. Ezzel a pénz asseté válik, így a smart contract által kezelhető. Ha ezek a feltételek teljesülnek, az ügyvéd teljesen kiváltható egy smart contracttal. Sajnos a szükséges jogi/szolgáltatói háttér még nincs meg igazán egy ilyen adásvétel lebonyolításához, de a technológia (az Ethereum) már jelen állapotában is teljesen alkalmas minderre.

Megbízási szerződés

Nézzünk egy kicsit bonyolultabb példát. Tegyük fel, hogy egy program fejlesztésére kapunk megbízást valakitől, akivel nincs meg a személyes bizalom. Megírjuk a digitális szerződést, a megbízó pedig letétbe helyezi a fizetésként meghatározott pénzösszeget. Ha a program elkészült, és a megbízó elégedett, jóváhagyja az utalást, és megérkezik a pénz. De mi van akkor, ha vita merül fel? Erre az esetre kijelölhető egy mindkét fél által elfogadott döntőbíró, aki eldönti majd, hogy a program megfelel-e a specifikációnak, vagy nem. Ez a döntőbíró a rendszeren kívül álló orákulum (oracle). Ha a bíró szerint a program megfelel a specifikációnak, megkapjuk a pénzt, ha nem, akkor az visszakerül a megbízóhoz. Ami itt lényeges, hogy a döntőbíró bármilyen szakértő lehet, akit mindkét fél elfogad, nem kell ügyvédnek lennie, és nem kell nála pénzt letétbe helyezni, mivel ezt a feladatot a smart contract látja el. A szakértőket lehet minősíteni munkájuk alapján, így ha valaki esetleg nem korrektül jár el, azt legközelebb nem fogják megbízni mások. Egy ilyen minősített szakértői rendszer kidolgozásán munkálkodik például a BitNation, ahol a szakértők munkája az ICO során megvásárolható PAT tokenekkel honorálható.

A fentiekből talán már jobban megérthető a smart contractok szerepe a folyamatokban. Az, hogy ezek a kis programok sokkal inkább tekinthetőek amolyan ragasztó anyagnak, mint önálló szerződéseknek. Használatukhoz sok esetben szükség lehet hagyományos szerződésekre és emberi szakértőkre, ugyanakkor sokkal nagyobb szabadságot biztosítanak mint a jelenlegi rendszer. Nem feltétlenül szükséges például ügyvéd a folyamatba, vagy az államapparátus bevonása. Persze jelenleg még elég fejletlen a smart contractokat kiszolgáló infrastruktúra, de aki meglátja a kínálkozó lehetőséget (pl. a virtuális államok létrahozását célzó BitNation), az igen jó pénzt kereshet azzal, ha az elsők között vezeti be szolgáltatását a piacra…