A karma mint kriptotoken, avagy szívesség alapú megosztásos gazdaság

Annak idején Charles Stross Accelerandójában nagyon megragadott a főhős, Manfred Macx karaktere, aki azzal telleti napjait, hogy egy…

A karma mint kriptotoken, avagy szívesség alapú megosztásos gazdaság

Forrás: https://pixabay.com/hu/szoci%C3%A1lis-m%C3%A9dia-szem%C3%A9lyes-552411/

Annak idején Charles Stross Accelerandójában nagyon megragadott a főhős, Manfred Macx karaktere, aki azzal telleti napjait, hogy egy alapítványon keresztül ötleteket szabadalmaztat azért, hogy azokat más már ne szabadalmaztathassa és ingyenesen elérhetőek legyenek mindenki számára. Ebből a szempontból Manfred tevékenysége nagyon hasonló ahhoz, amit az ENVIENTA is célul tűzött ki maga elé. Manfred a regényben semmilyen pénzbeli ellenszolgáltatást nem kap a tevékenységéért, mégis úri módon él, hisz sokan hálásak neki. Ingyen szállhat meg szállodákban, ingyen utazhat repülőn és sok étterem is szívesen látja vendégül. Az ő alakja ihlette az én főhősöm, Peter Macx történetét, aki ugyancsak pénz nélkül éli luxuséletét egy decentralizált, szívesség alapú elszámolási rendszernek köszönhetően. A rendszer fizetőeszköze a karma. A karma fogalma a buddhizmusból ered, és a lényege nagyon röviden ez: ha jót teszünk másokkal, azt valami módon vissza fogjuk kapni. Ez az általam elképzelt rendszerben úgy képződik le, hogy mikor valakivel jót teszünk, ő karmával jutalmazhat minket, amit később viszontszívességekre válthatunk. De vajon a valóságban működhet egy ilyen rendszer? És ha igen, technológiailag hogy lehetne kivitelezni? Erről fog szólni ez az írás.

Az általam elképzelt karmának nincs abszolút mennyisége. Ha úgy tetszik, mindenki végtelen mennyiségű karmával rendelkezik. Ugyanakkor minél több karmát költünk el, annál jobban eladósodunk, hisz a karma egyfajta adósság. Olyan, mint mikor egy barátunk kihúz a pácból, és azt mondjuk neki: “jövök neked eggyel”. Csak ebben az esetben a “jövök neked eggyel” mondásokról pontos elszámolás készül. Minden felhasználó rendelkezik egy publikus reputációval, ami az adósságának mértékétől függ. Ez alapján dönthetünk, hogy teszünk-e neki szívességet. Ha az adott személy reputációja alacsony, úgy kisebb az esély rá, hogy a közeljövőben (vagy bármikor) viszonozni tudja majd nekünk a szívességet. A cél tehát, hogy mindenki próbálja minimalizálni az adósságát, és ezzel maximalizálni a saját reputációját. Elsőre elég egyszerűnek tűnik, de van vele egy kis gond. Egy lokális közösségben, ahol mindenki ismer mindenkit, remekül tud működni egy ilyen rendszer, de ha a résztvevők nem ismerik egymást, úgy már problémás a dolog. Egy ilyen rendszerben nagyon nehéz biztosítani azt, hogy egy valós személyhez csak egyetlen személyazonosság tartozhasson. Magyarán bárki megteheti, hogy többször regisztrál a rendszerben, majd ha az egyik virtuális személyiségét már eladósította, egy másikat használ. Azt is megteheti, hogy az egyik virtuális személyiségétől rengeteg karmát utal a másiknak, ezzel hamisan megnövelve annak reputációját. Ezt összefoglalva úgy mondhatjuk, hogy a probléma forrása a digitális bizalom hiánya. A probléma megoldása az lehet, hogy meghatározzuk azon személyek körét, akikben megbízunk. Mivel őket többnyire személyesen is ismerjük, ezért ők jó eséllyel nem fognak minket átverni. Karmát csak ilyen megbízható személyektől fogadunk el, így biztosítva azt, hogy a szívesség később behajtható lesz. Van tehát egy listánk az általunk megbízhatónak ítélt személyekről, és nekik is van egy listájuk az általuk megbízhatónak tartottakról. Kicsit olyan ez, mint Facebook-on az ismerősök listája, és az ebből felrajzolható ismertségi gráf. Ha valaki olyannak teszünk szívességet, akit mi nem ismerünk, akkor az adott személy a karmával nem nekünk fizet közvetlenül, hanem valakinek, aki megbízik benne, és akiben mi is megbízunk. Ez a valaki ugyanennyi karmát fog aztán nekünk fizetni. Ily módon mindig csak ismerőstől kapunk karmát, az ismeretlenek tartozásáért pedig egy olyan ismerősünk vállal garanciát, aki megbízik az adott személyben. Egy ilyen bizalmi lánc adott esetben egészen hosszú is lehet (mi szívességet teszünk valakinek, aki ezért karmát fizet valakinek, aki tovább egy másik személynek, aki egy olyan személynek, akiben mi megbízunk, és tőle kapjuk meg az adott mennyiségű karmát). Talán elsőre kicsit bonyolultnak tűnik ez a megoldás, de ha jobban belegondolunk, ezzel biztonságossá tehető a rendszer, hisz mindenki csak olyantól kaphat karmát (ígéretet egy jövőbeni szívességre), akiben megbízik. Mivel mind a reputáció, mind az ismeretségi gráf publikus, ezért számítógépes algoritmusokkal megtalálható a legoptimálisabb útvonal egy adott személyhez. Ahhoz, hogy a rendszer automatikusan működhessen, még egy dolog kell, a bizalom szintjének kezelése. Arról van szó, hogy mikor szívességet teszünk egy ismeretlennek, és ő ezért karmát küld nekünk egy megbízható ismerősünkön keresztül, akkor az olyan mint ha mi az ismerősünknek tennénk szívességet, és ő az adott személynek. Ezzel pedig az ismerősünk kockázatot vállal. Mivel a rendszer automatikus, ehhez nem kell az ismerősünk hozzájárulása, de szükség van valamilyen szabályrendszerre, ami megmondja, hogy vállalható az adott kockázat, vagy nem. Ha például az ismerősünk ismerőse nagyon alacsony reputációval rendelkezik, az ismerősünk (pontosabban az ő preferenciái szerint működő rendszer) megtagadhatja a szívesség nyújtását. Egy ilyen rendszerben már egészen biztonságossá tehetőek a karma tranzakciók. De vajon mennyire valós pénz a karma?

Elsőre úgy tűnik, mint ha a karma játékpénz lenne, de ha jobban belegondolunk, semmivel sem rosszabb, mint mondjuk a bitcoin, vagy akár a dollár. Hogy ezt jobban lássuk, helyettesítsük be egy pillanatra a karma helyére a dollárt. Ez esetben ugye arról van szó, hogy egy szolgáltatásért (szívességért) cserébe valamennyi pénzt kapunk, de ahelyett, hogy ezt ténylegesen megkapnánk, csak felírjuk, hogy a másik fél ennyivel tartozik nekünk. Például ha valakit elviszek autóval, felírjuk, hogy ezért ő tartozik nekünk 10 dollárral. Később, mikor ő visz el minket, és mi fizetünk neki 10 dollárt, ezt levonjuk a tartozásából, és kvittek vagyunk. Pénz tranzakció történt pénz nélkül. Amíg az adósság nincs kiegyenlítve, olyan mintha kamatmentes hitelt adtunk volna az adott személynek. Valójában a jelenleg forgalomban lévő minden valuta ilyen hitelpénz, vagyis adósságot fejez ki. A hagyományos valuták esetén ezt a hitelpénzt a bankok adják ki, akiknek pedig az állam hitelezi ennek egy részét. A mi esetünkben az állam és a bankok kihagyásával az emberek egymásnak nyújtanak hitelt. Mivel ebben az esetben a bankokkal ellentétben nincs semmilyen jogi garancia a hitel behajthatóságára, ezért marad a személyes bizalom. Ha valakitől soha nem kapjuk vissza a neki hitelezett pénzt, akkor így jártunk. Ezért fontos, hogy csak akkor hitelezzünk valakinek, ha megbízunk benne, és abban, hogy hamarosan visszakapjuk a pénzünket. Ebben játszik fontos szerepet a bizalom, és az adott személy reputációja, vagyis az, hogy mennyire van eladósodva. Ha ugyanis sok az adóssága, akkor nagyobb a veszélye annak, hogy soha nem látjuk viszont a pénzünket. Most, hogy láttuk, hogy a karma komoly fizetőeszköz, lássunk, milyen lenne a konkrét megvalósítás.

Egy ilyen p2p fizetőeszköz megvalósítására ideális eszköz a blokklánc, hisz decentralizált, biztonságos és publikus. Minden adott, ami a karmához szükséges. A konkrét implementáció lehet például egy speciális token az Ethereum hálózaton. Mikor valaki szívességet kér, egy mobil alkalmazáson keresztül ellenőrizhetjük, hogy a blokkláncon tárolt adatok alapján milyen az adott személy reputációja. Mivel minden esetben a saját hálózat (megbízható személyek listája és az ismeretségi gráf) a lényeg, ezért adott személy reputációja azt fogja kifejezni, hogy ha mi szívességet teszünk neki, és ő karmával fizet nekünk, akkor azt milyen eséllyel tudjuk majd viszontszívességre beváltani. Ennek meghatározásában fontos szerepet játszik, hogy az adott személy mennyire van eladósodva, és hogy milyen ismeretségi köre van, akik megbíznak benne. Ez alapján dönthetünk, hogy szívességet teszünk-e az adott személynek, avagy nem. Ha az adott személy nem közvetlen ismerősünk, akkor a tranzakció előtt a két fél és az összes köztes csomópont egyeztet egymással, és ha mindenki jóváhagyja, létrejöhet a tranzakció. A tranzakció megmásíthatatlanul felírásra kerül a blokkláncra és ennek fényében fog már történni a következő tranzakció.

Bár mindvégig szívességekről beszéltem, igyekeztem rámutatni arra, hogy a karma hiteles fizetőeszköz lehet. Olyan mint a bitcoin, a dollár, vagy más hasonló valuta, így a karmára komplett gazdaság építhető. Decentralizált Uber, AirBnb, ahol karmával fizethetjük a fuvart és a szállást. De elfogadhatunk karmát ételért vagy más áruért cserébe, vagy fizethetünk bármilyen szolgáltatásért vele. A karma tehát tökéletesen pénzként funkcionál és egy kis közösségben, de akár egy határokon átívelő, nagyobb méretű közösségben is olyan fizetőeszköz lehet, ami részlegesen, vagy akár teljesen kiválthatja a hagyományos pénzt. A karmát nem uralhatja bank, nem lehet megadóztatni és a blokkláncnak hála működését korlátozni is nagyon nehéz. A karma tranzakciók csak a felekre (és adott esetben a köztes csomópontokra) tartoznak, semmilyen harmadik félnek nincs ráhatása.

Valahogy így képzelem én a pénz nélküli világ szívesség alapú fizetőeszközét, a karmát.

Amennyiben érdekel ez a témakör érdemes feliratkoznod ERRE a medium csatornára, de követheted az ENVIENTA Magyarországot Twitteren, vagy akár csatlakozhatsz a tematikus Facebook csoportunkhoz is.